Soha nem szerettem és soha nem is tudtam jól portrét készíteni.
Talán azért, mert túl félénk és visszahúzódó vagyok ahhoz, hogy a modellt instruáljam, talán azért mert világéletemben utáltam a beállított „műtermi” képeket.
De mikor elmegyünk ketten a lányommal örömfotózásra, kötöttségek, határidő és korlátok nélkül, akkor soha nem tudom megállni, hogy ne készítsek róla portré képeket.
Persze ezek nem beállított képek, többnyire észre sem veszi, hogy őt fényképezem. DE szerintem ez a jó portré kép titka.. mikor a modell nem a kamerára és nem a fotósra figyel, hanem csak megéli a pillanatot amiben van, és nem akar pózolni senkinek, „csak” szimplán önmaga..
Vajon véletlenül tört meg úgy a fény az optikán, hogy szivárványt rajzoljon a képre a lányom köré? Vajon megtudjuk valaha, hogy épp mit fényképezett mikozben lencsevégre kaptam, vajon tudta, hogy fényképezem mikor a szél belekapott a hajába és nézett bele a pusztaságba?
Sok-sok kérdés, de nincs válasz, nem is kell.. egy jó portré egy kicsit rejtély is. Ha mindent tudnánk, akkor már elveszne belőle az izgalom..
Visszajelzés:DeMiért?!? - Kombany's Thinks