Egy kis könnyed, laza sétának indult, hogy eltöltsem az időt, amíg a fiam randizik. De ha már van egy kis időm, akkor miért ne fedezhetném fel a környéket és készíthetnék pár képet is? 🙂 Végül egy kis ipari jellegű fotózás lett a vége. Bele sem gondoltam, csak utólag a képek… Megnézem a képeket..
Iskola? Hol? Sehol. Csak valahol. Valahol a távolban. Egy iskola, ahol a kisfiam az első napját tölti, miközben én az ismeretlen utcákat járom és fényképezek. Sorsok, házak, munkák, tárgyak.. sok-sok érzelem, érzés és bánat, de minden szomorúságban van egy kis boldogság és jókedv is. Gyere, sétálj velem! S ha figyelmes… Megnézem a képeket..
Mit csinál egy fotós amíg a szervizre vár, hogy levizsgáztassák az autóját? naná, hogy képeket! 🙂 Néha furcsa hangulatban úgy döntök, hogy most fekete-fehérben fogok fényképezni. Ilyenkor átállítom a fényképezőgépemet, és eleve így készítem el a képeket, nem utólag konvertálom át őket. Szerintem ez nagyon fontos, mert már a kép… Megnézem a képeket..