Kifejezettem szeretek ismert helyekről olyan képeket készíteni, amik mellőzik azokat a kliséket, amiket alkalmazva mindenki megörökíti őket.
Ez itt Esztergom, de nem az az Esztergom.. Más nézetből, más szögből, más térben és másidőben, mint ahogy az ismert képek mutatják be.
Belecsempészve egy kis emberséget, alakokat, akik sejtelmes árnyakként fetűnve történetet visznek a statikus képekbe.
Egy nő, akiről nem tudod először, hogy mit is csinál, de hamarosan kiderül, hogy telefonál és közben jégkrémet nyalogat.
Egy szerelmespár, akik ülnek a parton, és kéz a kézben csodálják a naplementét, miközben a kislányuk és a kisfiúk a parton játszik.
Öt barát, akik a parton ülnek, iszogatnak, dumálnak, és éppen a világ megváltását tervezik.
Egy nő, aki fényképet készít a szerelméről, háttérben a naplementével és az Esztergom felirattal.
Vagy csak pár járókelő, akik a hídről nézik végig ahogy a horizonton alászáll a nap, és minden ellep az éjszaka sötétje..
Történetek, hétköznapi pillanatok, amik nélkülem a feledésbe vesznének. Ez fotó. Igazi. Igazi emberek, igazi történetek. Nem AI generált kitalált világ, hanem csak a szimpla valóság egy kimerevített, az örökkévalóságnak megmentett pillanata..
Visszajelzés:DeMiért?!? - Kombany's Thinks