A fotózásban az első kezdetleges lépéseimet a család egyetlen működőképes fényképezőgépével egy igazi „orosz csodával” tettem meg, ami akkoriban szinte minden háztartásban megtalálható volt. Gyermekvasutas koromban egy pár alkalommal jártam vele egy fotó-szakkörre is, de az érdeklődés hiányában sajnos pár alkalom után elhalt a kezdeményezés. Sajnos az analóg fényképezés akkor… Megnézem a képeket..
Karácsony, hajnali kettőkor, mikor már senki sincs az utcán. Csak a magány, a fények és Te. Egyedül sétálsz, fotózol majd hírtelen feltűnik egy rendőr járőr. Lassan elgurul melleted, és gyanús tekintettel végigmérnek – Ki ez a hülye és mi a fenét csinál itt ilyenkor?
A híres Debreceni Virágkarnevál.. de nem nappal, nem az ismert virágkocsi-felvojulás, hanem éjszaka, mikor már csendesebbek az utcák, mikor sokan csak andalognak, mikor várjuk, hogy jöjjön a tüzijáték.. Aztán elindul.. de valami hiba történik, és az egyik épület tetején a kilövőállás felrobban alig pár méterrel a fejünk felett..
Egy csendesnek indult, de viharos véget érő éjszaka története valahol Debrecenben, egy helyen ami jelentős szerepet játszott az életem azon szakaszában. Az első villámképeim, amiket sok óra munka, sok kitartás és sok törelem összességének köszönhetek.