HU
A fotózásban az első kezdetleges lépéseimet a család egyetlen működőképes fényképezőgépével egy igazi „orosz csodával” tettem meg, ami akkoriban szinte minden háztartásban megtalálható volt.
Gyermekvasutas koromban egy pár alkalommal jártam vele egy fotó-szakkörre is, de az érdeklődés hiányában sajnos pár alkalom után elhalt a kezdeményezés. Sajnos az analóg fényképezés akkor sem volt olcsó mulatság, kevés ember engedhette meg maguknak, hogy minden héten vegyenek egy tekercs filmet és azt elő is hívják..
Aztán egy véletlennek köszönhetően a padlásról előbányásztam valamelyik nagyon régi felmenőm Praktica BC1 -es analóg filmes fényképezőgépét. Lenyűgözött és teljesen elvarázsolt a felépítése, a mechanika kattanása, az objektív csillogása és cserélhetősége.. innentől kezdve megállíthatatlan voltam!
Ehhez később vettem egy 400 mm -es fix teleobjektívet is, ami nagy volt és nehéz és nem sok mindenre volt jó, de nagggyon profinak éreztem magam tőle, még ha le is szakadt a vállam a cipelésétől 😀
Aztán jött az első, igazi, saját fényképezőgép, amire sokáig gyűjtöttem. Ez pedig egy Nikon F65 -os szett volt. Ebben volt egy 28-80 mm -es alap objektív és hozzá egy 75-300 mm -es extra objektív, és ennek már automata fókuszállítása és AF segédfénye is volt. Kinyílt előttem a világ! 🙂
Igazából itt vette kezdetét az az időszak, ahol már tényleg értékelhető képeket kezdtem el készíteni..
Az egyetlen visszafogó tényező viszont még mindig megmaradt: a filmek és azok előhívási költsége. Szóval innen egyenes út vezetett a digitális fényképezőgéphez, amivel aztán tényleg kinyílt előttem a világ!
Egy dologhoz viszont továbbra is ragaszkodtam! Annak ellenére, hogy átálltam a digitális fényképezésre a képeimet nem retusálom, nem színezem, nem csinálok rajtuk semmilyen digitális manipuláció!
Mindössze kétféle műveletet végzek velük, vágást és bizonyos esetekben forgatást, ha a kép témája indokolja a tökéletes vízszintes vagy függőleges bemutatást. Továbbá a fekete-fehér képeimet már eleve fekete-fehérben készítem, nem utólag konvertálom őket a színes képekből.
Az a hitvallásom, hogy a fotó attól fotó, hogy nem végzünk rajta semmilyen utólagos manipulációt, hiszen ha ezt megtesszük, akkor az már nem fénykép, hanem egy kreatív alkotás.
Gyere, nézd meg, ismerd meg, fedez fel a képeimet!
EN
My very first, rudimentary steps in photography were taken with the family’s only working camera—an authentic “Russian wonder” that pretty much every household had back then.
During my time as a children’s railway worker, I attended a photography club a few times with it, but unfortunately the initiative died out after a couple of sessions due to lack of interest. Analog photography wasn’t cheap even then—few people could afford to buy a roll of film every week and have it developed.
Then, by pure chance, I dug up an ancient Praktica BC1 analog film camera from the attic that had belonged to one of my distant ancestors. I was completely blown away—enchanted by its build, the click of the mechanics, the gleam and interchangeability of the lenses… From that moment on, there was no stopping me!
Later I bought a 400 mm fixed telephoto lens for it—huge, heavy, not really good for much, but it made me feel soooo professional, even if my shoulder nearly fell off from carrying it 😀
Then came my first real, very own camera, which I saved up for a long time: a Nikon F65 kit. It included a 28–80 mm standard lens plus a 75–300 mm extra lens, and it even had autofocus and an AF-assist illuminator. A whole new world opened up before me! 🙂
This is actually when the period began in which I started producing images that were truly worth looking at.
The only limiting factor, however, still remained: the cost of film and development. So the path led straight to a digital camera—and with that, the world really did open up for me!
There was one thing I stuck to, though! Even after switching to digital photography, I do not retouch my images, I don’t color-correct them, I don’t perform any kind of digital manipulation on them!
I only ever do two things: cropping and, in certain cases, rotation if the subject demands perfect horizontal or vertical alignment. Furthermore, I shoot my black-and-white images in monochrome from the start—I don’t convert them from color afterward.
It is my firm conviction that a photograph is a photograph precisely because we don’t perform any post-processing manipulation on it. The moment we do, it’s no longer a photograph but a creative artwork.
Come, take a look, get to know, and discover my images!